Egy életükbe váratlanul tiszteletét tevő fing alapjáratban sem okoz heveny eufóriát, vagy lelki felüdülést, ám mint oly sok mindennek, e műfajnak is megvannak a maga sajátos árnyalatai - a hunyorgós tagadóstól kezdve egészen a már-már természetfeletti erőként fellépő díszpéldányig, ekvivalenciát mutatva komolyabb földrengésekkel, gazdasági összeomlásokkal, és szupernova robbanásokkal. Aki először él át ilyesmit, annak lepereg lelki szemei előtt az élete, és talán még a fehér fényt is látja. A pániktól pedig vagy lefagy, idegösszeropit kap, vagy hanyatt-homlok jellegű vak menekülésbe kezd a reveláció vélt forrásával ellenkező irányban. Akinek már van némi tapasztalata e műfajban, megpróbál az orra, a szája és a szeme elé vonni valami masszívabb textíliát (hisz kerámiával bélelt ólomfal ritkán van csak úgy kéznél), illetőleg buzgó és ihletett fohászfélékben tör ki - egy pillanat alatt lehullik az emberről a civilizációs máz, s előtör a babonás ősállat.
Fontos szerepe van aztán az efféle megtapasztalások helyszínének. Nyílt térben ugyanis adott a menekülési útvonal, de legalább is megteremthető. Közönséges körülmények között elképzelhetetlen jellegű sportteljesítményeknek lehetünk ilyenkor szemtanúi - az érintettek mondhatni megtáltosodnak : előfordulhat járókeretről indított dupla szaltó, helyből kivitelezett magasugrás, magassarkú cipőben elkövetett macskaszerű tovapattogás lehetetlen tereptárgyakon... Jackie Chent megszégyenítő teljesítmények. Zárt térben azonban már nem ilyen egyszerű a helyzet - ha az eredet bizonytalan, az emberek óhatatlanul is átveszik a gázrészecskék mozgásának sajátosságait : az egyik erre teper, a másik arra menekül, majd egymástól megihletve szerepet cserélnek. Az amatőrök legyezgetéssel kevergetik szaglószervük előtt a levegőt már csak nyomokban tartalmazó légkört, mások nyakukat nyújtogatják, mintha elérhető lenne ilyenkor egy extra dimenzió, mintegy a védelmező univerzum váratlan kegyeként.
Az igazi, embert próbáló terep azonban a tömegközrekedés - s, hogy Murphy törvényei is tiszteletüket tegyék, ilyenkor jellemző leginkább a hosszú piros lámpa, áramszünet, meg a dugó. Jellegzetes hangeffektus - mint kísérőjelenség - az ablakok kinyitásával sikertelenül kísérletezők letöredező körmeinek visszhangzó recsegése.
Az élénkebb fantáziával megátkozott áldozatok agya automatikusan elemző üzemmódra vált, megpróbálván megfejteni az X aktákba illő rejtélyt : mi a fenét zabálhatott össze ez a bunkó? Babbal töltött káposzta? Romlott sprotni? Hiénapacal lajhárcsipával?Mocsári gyalogsajt békadöggel? Erjesztett démonfitymaleves dupla adag wukiizzadságban? Mintha bármi jelentősége lenne... de nincs. Ha elég rozzant a jármű, akkor valamivel kegyeletteljesebb a szellőzés, felüti hát a fejét a dilemma: szálljunk-e le a következőnél, vagy ezért nem érdemes kockáztatni járatkimaradást, a késés miatt tomboló főnök szájszagát, meg aztán új jegyet is kell lyukasztani... lyuk... még lyukak... bolond lyukból... na hagyjuk. A vakmerőbbek kitartanak, a biztonsági játékosok viszont inkább leszállnak. S itt általában nem jön be az "aki mer az nyer" fordulat. A fing társas lény. Egy efféle mesterpéldány nem szokott magában járni - komoly követőtábora van.
Egy kisgyerek sírva fakad. Egy gyanúsan buddhista forma fazon megpróbál testen kívüli élményt előidézni, de legalább is olyan tudatállapotba kerülni, melyben nincs tudtában a környezet történéseinek. Egy testesebb hölgy asztmás rohammal küszködik, egy nyakigláb kamasz meg olyan régóta tartja vissza a lélegzetét, hogy azzal a guiness rekordra is simán hajthatna, egy realista pedig fejben átveszi az anyagot, amit az újraélesztésről tanult. A második gáztámadás óta felbukkanó megállóban már az utasok 90 %-a leszáll. Marad egy alvó otthontalan, egy randijáról késésben levő egyetemista, egy fakír, és néhány friss kovidos. No meg természetesen a fingós, aki elégedetten veszi tudomásul, hogy ez egyszer neki is jutott valami jelentősebb szerep az életben.