Tény, hogy a kollektív elhülyülés egy exponenciálisan gyorsuló szakaszába érkezett, amit már egy mumifikálódott prokariota sem tud idegösszeomlás nélkül tolerálni. Régebben is mások parádés hülyesége emésztette fel az ember türelmének, toleranciálának és intelligenciájának vagy 90 %-át, de most már erősst 100-hoz konvergálunk. Vér mindegy, használati tárgy, számítógépes program, szerszám, esemény, tervezet, vagy ennivaló - totál használhatatlan most már kb. minden. Közben idiótán vigyorogva basszák még széjjelebb emberfeletti megszállottsággal azt a pár pici morzsát is, ami így vagy úgy, de még elkaristolna. Az ember felkészül, megtesz minden óvintézkedést - fél nap csak a felkészülés, hogy a nap másik felében elvégezd mindazt, amit még akár 10 éve is 5 perc alatt el lehetett. De nem. A hülyék találékonysága nem ismer határokat, én meg nem vagyok mindenható. Tutira produkálnak valamit, amire még én sem számítottam. Na, majd megpróbáljuk holnap. Aztán holnapután. Csak 2 hét után már rettenetesen unalmas, mert még emlékszem arra, mikor 5 perc alatt túl lehetett rajta lenni. Más talán már arra sem emlékszik, nem tudom. Illetőleg valószínűsíthető, hogy ahhoz is hülye. És akkor ezredszerre is megfogadom, hogy én biza nem csinálok semmit, nem próbálok semmit, nem is gondolok lehetőleg semmire, mert úgyis csak szívás lesz a vége, meg idegbaj... de van az emberben ez a rohadt érzés, hogy él, és szeretne is élni, szóval csak-csak nekimerészkedik újfent : fel a fejjel a falnak! Hogy utána egyre hosszabb és hosszabb időkre szívjon visszavonulót a saját fejébe, mert ott legalább nem mások szervezik, meg frissítik, meg arranzsálják a gondolatokat! Épp nemrég szállt el egész éjszakai munkám, mert valami balfasz frissített valamit. Ha csak funkciót akarok váltani, rámszól, biztos ki akarok-e lépni, mert úgy lehet, hogy nem lesznek elmentve a változtatások. De mentés funkció az már nincs, csak élesbe a közzététel. Ha pedig 10 percre otthagyom a munkát, mert utána akarok nézni valami hivatkozásnak, akárminek, egyszerűen figyelmeztetés nélkül felszívódik az egész. De még az a korábbi (rossz) verzió is visszajön, amit már az elején kitöröltem!!! Amúgy wikipédia. A pokolba vele. De most meg - régen a facén az értesítések nem lettek össze-vissza keverve miközben nézné őket az ember, nem baszott vissza a hírfolyam elejére, ha (akár kommentelés kellős közepén) szintén átváltottam egy másik oldalra valami okból, a pet palack nem úgy viselkedett mint egy haldokló nejlonzacskó, amiből a leszedhetetlen dugó segítségével szanaszét hugyozza a cukros levet az íróasztalon, a filekereső funkció - mint alapfunkció - pedig rögtön ott volt baloldalt lent a "windows" logóra kattintva 20 éven át, de Bogárka 8.1 -én már pont az ellenkező sarokban kell KImenni a kurzorral, és akkor jelenik csak meg (egy pillanatra), és ha erre magad akarsz rájönni, az reinkarnációk kérdése, szóval megnézzük guglin. Beírom: win 8. Jé, már az első 20 találat között kidob valamit a gugli, aminek köze van a beírt szavakhoz. Ritka szerencse! Megnyitjuk : egy video arról, hogyan kell win 7-esen megtalálni a funkciót. A címben is 8-as volt. És közel 10 perc!!! Ezeket is imádom - három mondatban el lehet mondani, de nem, ő egy egész estét be akar vele tölteni, meg a teljes képernyőt a gyépés pofájával és mitteszereivel, amint szájbarágósan és következetlenül csapong vérlázítóan érdektelen témák között vontatott fejhangon... hogy a végén kiderüljön, épp csak a lényegről feledkezett meg, vagy elkapkodta 2 másodpercben, vagy rosszul mondta el. Hacsak nem a csapongóan kibogarászhatatlan fantázianevekkel van a bibi, amit valami rejtélyes okból fordításnak hívnak. És az sem segít, ha tudsz angolul, mert oda is már svédből lett visszafordítva. A szanszkrit után. A másik helyen felsorolva 4 opció, válassz. De nem a felsorolt opciókra (nagy, színes mezőkben) kell kattintani, hanem arra a kicsi és jellegtelen szövegre, hogy válassz, és akkor egy új oldal tölt be, ahol ugyanúgy ott van ugyanaz a 4 opció, és ott már rá lehet kattintani. Ehhez egy programozónak igen sokat kellett ám melóznia! De miért??? A kedvencem, mikor a "nem kapcsolódik az eszköz az internettel" megoldását megtalálod a www.stb... oldalon - amihez pont az a szájbaindiánügetett internet kellene, amivel nem tud kapcsolódni!!! Veszek 3 tollat, mert tanítok is, rajzolok is, írok is (mert mióta a szövegszerkesztő akarja befejezeni a szavaimat meg a mondataimat, haragban vagyunk). Az egyiknek szét van robbanva a hegye, a másik gyárilag kiszáradva, a harmadikból már út közben kiömlött az összes tinta a táskámba. Ahogy az a tubusos bőrápoló gyógyszer is, amiről egy fél méteres csőkulccsal sem lehetett lecsavarni a kupakot, ellenben a próbálkozás közben kidurranva beterítette a fél szobát. Ami azért is külön öröm, mert vagy 6000 Ft egy tubus. Tavaly csak 3500 volt, dehát 4 %-os az infláció, ugyebár. Nézek egy oktató videot a spinról, (nyilván szakember) csávó összevissza magyaráz, önmagát ismételve, de úgy halmozza a tárgyi tévedéseket, hogy az már egyenesen művészi, és amúgy 20 percig tekervényesített teljesen felfoghatatlanná egy amúgy 5 mondatban tisztázható kérdéskört. Na jó, járok egyet, befizetem a számlákat. A gép pont oda nyomja az időbélyegzőt, amitól sem a bélyegző nem látszik, sem az a szöveg, amire rányomta. Már az egyik számlán. A másodikat már több dimenziósra gyűrte az okoseszköz, mert a postáskisasszony nem volt hajlandó feladni, ő biza nem vesz a kezébe tollat, mit is szólnának hozzá a gyíkemberek?! Nem lehetne úgy befizetni, ahogy eleddig sok ezer éven át? Most már nem. Hol a főnök? Nem tudni. A posta összesen vagy 20 négyzetméter két helyiséggel. Fél óra, míg előkerül a főnök, de nincs ötlete, mit lehetne csinálni. Talán egy szerelő? Talán, ha lenne, de nincs. Ahogy a városban orvos, és fogorvos sem... közben már rohadtul fáj a lábam, mert az új papucsot nem próbálta ki se a tervező, se a kivittelező, se a forgalmazó, szóval járás közben egyszerűen lerepül a lábról, ha nem szorítom ökölbe minden lépésnél egy bonyolult koreográfia szerint a lábujjaimat. Pedig csak 5 mmm-rel kellene magasabb legyen a sarokrész... és így tovább, a messzi távolba vesző, téridőt ölelő végtelenségig. És akkor én vagyok "a rohadék okos, aki mindent lefikáz, és fenn hordja az orrát". Mert az okost azt utálni kell, nem pedig megkérdezni tőle, hogy lenne jó. Kizárt. Különben is, tehetek én arról, hogy az orrom nem a bokámon nőtt ki???